Newton és a nők

„…a világ és az emberi lét alapkérdései iránt mostanában sokkal nagyobb az érdeklődés az asszonyok körében, mint a férfinépben. Kérdezni, rákérdezni a lét lényeges tudnivalóira mindenesetre mindenkinél jobban tudnak a nők, és az is bizonyos, hogy leleményesebben fedezik fel azokat, akiknél a válaszok iránt érdeklődhetnek.     Kevesen tudják például, hogy az egyik legjobb ismeretelméleti, filozófiai tévéműsort a „Világokon át”című sorozatot, amelynek utóbbi része a térrel, az idővel, a tudattal, a dimenziók hálójával foglalkozott, Lőrincz Gabriella szerkeszti (és műsorvezeti) kitűnően.Az 1999 márciusában indult műsor, ahogyan előhangjából megtudhatjuk ,új felismerések reményében készül. Az anyagról, kétarcú valóságunkról , az őselemekről és őstörvényekről tanakodtak az első három részben szellemi életünk más és más területének jeles képviselői (többek között László Ervin filozófus, Héjjas István kutatómérnök, Dúl Antal teológus, Paulinyi Tamás parapszichológus, Tóth Tibor informatikus, Daubner Béla pszichiáter). A legutóbbi adásnak vendége volt Hankiss Elemér szociológus és Makovecz Imre építész is.Szavaikat Lőrincz Gabriella visszafogott műsorvezetői átvezetésein kívül az igen gondosan kiválasztott, látványos mozgóképsorok kapcsolják össze. Newton „megtagadása” e fórumon is végbement, … ám a főcsapás, amely mentén a világ különböző kultúrköreit áttekintő műsor halad, az az alapmotívum, hogy mit jelent ma embernek lenni, s miként kell gondolkodnunk a kezünkre bízott világmindenségről.
Nem tudom kihez jut el az MTV 2-n sugárzott adás, és azt sem tudom, van-e ismétlése, lesz-e folytatása.. (Szégyen-gyalázat, a kritikus is véletlenül fedezte fel a Világokon át című sorozatot a műsorárapályban.) De azt tudom, hogy mindvalahány magyar nyelvű tévéadó egyetlen nézhető, sőt szemet gyönyörködtető, agyat mozgató, azaz további gondolkodásra késztető szellemi kalandja ez a sorozat. Olyan munka, amely reménykedéssel töltheti el az embert: érdemes hinni a televíziózás embert építő, tudatunkat csiszoló nemes szerepében.

(Részlet Lőcsei Gabriella 2000. januárjában a Magyar Nemzetben megjelent kritikájából) 

Lőrincz Gabriella nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy a Világokon át sorozatában elismert tudósokat, kutatókat megszólaltatva arra keresse a választ, milyen rendező elvek tartják mozgásban világunkat.

„ Ha nem látjuk a nagy összefüggéseket, akkor az élet drámai pillanatai készületlenül találnak.”

    Késő esti órában, amikor a nehéz munkát végzők már képtelenek fennmaradni, Világokon át címmel egy filozófiai-metafizikai műsort közvetített a televízió. Filozófusok, teológusok, antropológusok osztották meg gondolataikat a nézőkkel a lét alapvető kérdéseiről. A szép magyar beszédéről is ismert tv-bemondónő, Lőrincz Gabriella nem csak műsorvezetője, de szerkesztője is a műsornak. Az ő érdeme, hogy egy hiánypótló műfaj kellő határozottsággal tette le voksát a teremtett világ hite mellett.

– Valóban úgy gondolja, hogy vége van a materializmusnak?

– Magunk mögött hagytunk negyvenévnyi kommunizmust. A nagy politikai csatározásokban elmaradt az ideológiai alapok újraértelmezése, mert az érdekharcok nem az elvi alapokról szólnak.  Olyan sokáig hallgattuk ezt a szemléletet, miért ne vethetnénk fel most egy másikfajta látásmód kérdéseit? Megróbáltam valamit a mérleg másik serpenyőjébe belehelyezni.   A materializmus tulajdonképpen már sok száz évvel ezelőtt alakult ki, amikor az ember az Isten-képet, a belső lényegét magából egy külső tárgyba helyezte ki, és azt kezdte felmagasztalni..

– Mi adta az indíttatást?

– 1999-ben elkészítettem négy filmet ugyanúgy Világokon át címmel. Az első rész arról szólt, hogy az anyag káprázat-e vagy valóság. Aztán a polaritás  kettős élményéről beszéltünk, a harmadik az őselemek – őstörvények – a mindenség pillérei témát dolgozta fel, azaz a keletkezés, fennmaradás, átalakulás törvényszerűségével foglalkozott, a negyedik pedig a tér, idő, és a tudat fogalmát járta körül. Ezek meg is jelentek videokazettán. Öt év után most újabb három részt készítettem.

 Sokszor egy válság terelgeti rá az embert az útjára. Az én életemnek is volt egy nagy fordulópontja 35-éves koromban, amihez még betegség is társult. Viszonylag súlyos volt, de ahogy felfogtam az értelmét, meg tudtam köszönni a sorsnak. Ez arra késztetett, hogy elkezdjem keresni az élet értelmét és célját. Egy olyan világ nyílt ki előttem, amivel korábban nem foglalkoztam. Az ember folyamatosan kapja a jelzéseket, előbb szelídeket, csak később jönnek a nehezebb próbatételek, megmérettetések, esetleg betegségek. Jó lenne már az apróbb jelzésekből is olvasni, ezt tanulom azóta.

 Én nem kaptam vallásos nevelést. Ez nem a hagyományos hitfelvétel, magamnak kellett rájönnöm, hogy van szellemi valóság, van szellemi irányítottsága a világnak. A lelkiismeret jó ébresztő. Ha az ember elkezdi magában megfigyelni, akkor rájön, hogy a lelkiismeretnek nincs szervi megfelelője, ugyanakkor érzékeli, hogy van. Vagy az érzelmeink. Valóban a szívemben volnának, ami tulajdonképpen egy pumpa, amely áramoltatja a vért a testben? Átjár egy érzés, megborzadok, vagy egy kellemes érzetem támad – ez mind hol lakik? Rá kellett jönnöm, hogy vannak megfoghatatlan dolgaink, amik ugyanolyan valóságosak, mint az anyagi hordozójuk.

 Önmagában is elgondolkodtató, hogy a sok ezeréves bölcsesség fennmaradt. Az Egyiptomi halottas könyvtől kezdve a Védákon át egészen a Bibliáig. Ennek -úgy vélem,- nemcsak oka, de célja is van.

– Boldogabbá tesz ez a tudás? Ezáltal a gyakorlati élet is könnyebbé válik?

– Amennyiben nemcsak tudomásul vesszük, hanem meglátjuk azt a lehetőséget, hogy önmagunkat is alakíthatjuk, sőt még a világot is. Egy bizonyos kor után az ember tudatosítja, hogy felelős azért, hogy merre tart az élete. Sosincs olyan állapot, hogy az ember azt mondhatja: elrendezte az életét ; mindig újra és újra kell vizsgálnunk, hogy hol tartunk, miként viszonyulunk a családunkhoz, az utcán szembe jövő koldushoz, munkatársainkhoz. Ha nem látjuk az élet nagy összefüggéseit, távlatait, akkor az élet drámai pillanatai – egy munkahely elvesztése, párkapcsolat megromlása, készületlenül találnak, és nincs mibe kapaszkodnunk. Hallottam, hogy arab, tejben-vajban fürdő milliárdosok állítólag, amikor kezdenek megöregedni, filozófust fogadnak maguk mellé. Úgy érzik, hogy a halálra igenis készülni kell, hogy ezt a tényt ne egy szörnyű tragédiának éljük meg. Az ember el kell, hogy gondolkodjon a létezés kérdéseiről is, nem csak az élet kérdéseiről. Itt a Földön dolgunk, hogy az élet kérdéseivel foglalkozzunk, de amikor már közeledünk a kilépő ponthoz, akkor a lét válik fontosabbá.

– Hol tanulhatja meg az az ember, aki nem vallásos közegbe született, hogy mi a lelkiismeret?

— Érzékenységgel, önfigyeléssel, önvizsgálattal.Az iskolákban egy csomó hasznavehetetlen dologra is tanítanak minket, aminek túlnyomó részét el is felejtjük. Nekünk újra fel kell fedeznünk azt, amit korábban tudott az emberiség, mert egyfajta amnéziába kergettek minket az elmúlt időkben. Ennek is lehet értelme: ha a sötétség olyan méreteket ölt, hogy elvisz egy katarzisba, s ez erős elszántságot szül, ami aztán cselekvésbe fordul. De hát olyanok is vannak, akik a sötétségről nem ismerik fel kellőképpen, hogy az sötétség. Idővel persze mindenki, ha másként nem, a saját kárán…

Nekem sem volt ez a fajta gondolkodás mindig a sajátom, például amikor a Zizi-Laborban énekeltem, még más volt aktuális az életemben. Fiatalság-bohóság. Ez az önismeret egyik állomása volt számomra.     

- Amikor a pénz uralja a világot, mennyire hatalom a tudás?

- A belső típusú tudás – az hatalom. Nincs sok köze a külvilághoz, politikai rendszerekhez. Nem a politikusok felelősek a mi boldogságunkért. Ők a maguk szerepét játsszák, vezetik az országot hol tehetségesen, hol kevésbé, de az én örömöm, boldogságom nem függ közvetlenül ettől. Egy úgymond szabad, prosperáló országban is lehetek elégedetlen. Ha csak kint keresném a boldogságom tárgyát, már attól is rossz kedvem lenne, hogy az utcán szemetelnek, a villamoson káromkodnak. Regisztrálom ezt is, de nem ettől függ az én jó vagy rossz közérzetem. Egy belső lelki, érzelmi biztonság segít, hogy ne legyek kiszolgáltatva ezeknek a hektikus külső viszonyoknak. Az embernek megvan az a képessége, hogy uralja a belső folyamatait. Támaszkodni kéne erre. Persze a külső világ is számít, hisz azért adom ki magamból, amit megtanultam, azért csinálok filmet.  Nekem öröm az, hogy rátaláltam egy útra, s ezt szeretném megosztani másokkal. Úgy éreztem, hogy ezekről a dolgokról tudósítanom kell azokat, akik éppen ott tartanak, hogy gondolati kapaszkodóra van szükségük. Hátha azoknak a tudása, akiket megszólaltatok, emelni képes másokat.

Interjú a Képmás c. családi lapban; Szöveg : Zalka Katalin